Budapest, Archaeolingua, 2018
Puhakötés
202 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal

ISBN 978-615-5766-21-3

Tartalomjegyzék

Leírás

A botanika- és a történelemtudományok határmezsgyéjén elhelyezkedő archaeobotanika, azaz régészeti növénytan a 19. század végétől egyre növekvő mértékben segíti a régészek és a történészek munkáját. Kutatásai, melyek többnyire a háttérben zajlanak, érdekes és hasznos információkkal gazdagítják egy-egy történeti korral vagy régészeti kultúrával kapcsolatos ismereteinket. A növények és az egykori ételek maradványai különböző módokon maradhattak fenn a talajban az évszázadok során. A légmentes körülmények, a szenülés vagy a megfagyás olyan környezeti tényezők, amelyek lehetővé teszik, hogy a mikroszkopikus és makroszkopikus méretű leletek részletes vizsgálatát ennyi idő elteltével is elvégezhessük. Míg a mikro-archaeobotanikai kutatás a néhány mikron nagyságú pollenek, keményítőszemcsék és fitolitok (növényi opálszemcsék) vizsgálatára irányul, a makro-archaeobotanika az akár szemmel is jól látható, mégis mikroszkópi elemzést igénylő nagyobb méretű magok, termések, ételek, fa- és faszénmaradványok elemzésével foglalkozik. A növényi leletek azonosításával nemcsak a régészeti kultúrák növény termesztési, étkezési és temetkezési szokásaira következtethetünk, hanem környezet- és tájtörténeti következtetéseket is levonhatunk: rekonstruálhatjuk az egykori növényzetet és adatokat nyerhetünk a történeti tájak jellegzetességeire vonatkozóan. Könyvünkkel, amelyet elsősorban régészeknek, történészeknek és botanikusoknak ajánlunk, a természet- és történettudományok iránt érdeklődők figyelmét is szeretnénk felkelteni. A keretes írások, a hazai eseteket bemutató rövid tanulmányok és a közérthető nyelvezet egyaránt azt a célt szolgálja, hogy befogadhatóvá tegyük e rétegtudományt a szélesebb szakmai közönség számára is.